Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kutyabeszéd ^^

 A kutyák is kommunikálnak egymással, úgy mint az emberek. :)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai – Miklósi Ádám vezetésével – a kutya és az ember közötti kommunikációt vizsgálták. A kísérlet során különféle − idegen érkezésekor, a gazda megtámadásakor, sétára induláskor, a kutya kikötésekor, labda elvételekor, és játékos birkózás közben felvett − csaholásmintákat gyűjtöttek össze, s azt vizsgálták, hogy az emberek képesek-e az ugatások alapján azonosítani a szituációt. A kísérleti alanyok átlagosan 40 százalékos teljesítményt nyújtottak, ami a kutatók szerint jó találati aránynak számít. A kísérletekből az is kiderült, hogy az ugatás megértése nem függ attól, hogy valakinek van-e kutyája vagy nincs, s a vakok éppúgy képesek dekódolni miről ugatnak az ebek, mint a látók – vagyis előzetes tapasztalatok nélkül is értjük a kutyabeszédet.A csaholás értelmezésében leginkább annak vokalitása segít minket: minél magasabb hangot hallunk, annál kevésbé tűnik agresszívnak, inkább félelemmel telinek, kétségbeesettebbnek, vagy játékosnak, vidámnak értékeljük azt. Az érdesebb hangzású hangokat támadónak, a csengőbb hangokat inkább kétségbeesettnek halljuk. Végül, amennyiben a vakkantások gyorsan követik egymást, a kutyát agresszívabbnak gondoljuk, míg a lassúbb ritmusú ugatást vidámabbnak, játékosabbnak, kétségbe esettnek halljuk.

 

A hangokon túl a kutyák testbeszéddel is kommunikálnak.                       
szemek tágra nyílnak: félelem
fej lehúzása, farok behúzása: alárendelés 
tömör beállás, vicsorgás: támadóállás
egyik mellsőláb felemelése, fülek
 hegyezése, farok felemelkedése: vadász póz